2009. január 2., péntek

Az ünnepi menü és a felelősség

A képhez: az ünnepek során a járt magyar utat elhagyva megjártuk a porosz és az angolszász utat is. Mindegyik egyre döcögősebb lett…

Könnyű annak, aki év közben csak egyszerű ételeket tesz az asztalra! Elegendő, ha karácsonykor csak egy kicsit húz bele, és máris elámul a család, hogy jaj de fantasztikus, micsoda remekmű stb. De mit tegyen ilyenkor az, aki egész évben töri magát, hogy minél izgalmasabban főzzön? Hogyan jelezze, hogy ez most nagyon különleges, nagyon ünnepi, vagyis k a r á c s o ny i ?

Egyrészt a terítékkel. Előkerül a legelegánsabb étkészlet és a csillogó karácsonyi kellékek. Akinek nagy ebédlőasztala van, annak jobban elszabadulhat a fantáziája, akinek meg nincs, annak még jobban meg kell erőltetnie magát, hogy ez most ne tűnjön fel a vendégseregnek.
Másrészt az ünnepi ételsorral, amelynek tükröznie kell, hogy bizony sikerült felülmúlnunk hétköznapi önmagunkat. Be lehet bújni a hagyományok mögé, annak is megvan a maga varázsa, de lehet újítani is, vagy az elmúlt évek bevált receptjeit előadni, amiből azután előbb-utóbb hagyomány születik.

De vigyázzunk! Megfigyeltem, hogy a híres emberek a velük készült év végi interjúkban mindig elmesélik, hogy milyen karácsonyokra emlékeznek, és soha nem a hangulatról, a fáról vagy az ajándékokról beszélnek, hanem az ételekről. Tehát amit ma feltálalunk, arról lehet hogy 30-40 év múlva az időközben híressé váló gyermekünk, rokonunk, barátunk pontos leírást fog adni. Beleírja egy Nobel-díjas regénybe, belerendezi egy világsiker filmbe, vagy beleénekli egy christmas songba, és akkor aztán ország-világ előtt ott állunk pőrén, a lemeztelenített főzési-sütési tudományunkkal.

Ha nem vesszük komolyan a kihívást, lehet hogy így járunk:

- Hogyan emlékszik vissza a régi karácsonyok hangulatára? – kérdezi majd a riporter a híres emberünktől.
- Ó, azok mindig nagyon izgalmasak voltak! A gasztroblogger házigazda egész nap idegesen rohangált, fát díszített, összekeverte az ajándékokat és mindenkivel összeveszett. Hálát adtunk a sorsnak, ha estére nem vágta le a kezét a kisbaltával. És bizonygatta, hogy ha maradt volna ideje, főzött volna valamilyen ünnepi vacsorát is, de erre soha nem került sor.
- Mit jelentett az a szó hogy blog?
- Nem is tudom, valami régimódi, elavult kommunikációs forma lehetett - válaszolja a híres ember.
- És a gasztro? Az mi volt? - érdeklődik a riporter.
- Hát arról fogalmam sincs! - jön majd a válasz.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez jó! :))))

Névtelen írta...

:-))

erről jut eszembe:

Kommunizmus, Szocializmus és Kapitalizmus találkát beszélnek meg.

Szocializmus három órát késik. - Bocsássatok meg, de errefelé jövet megláttam egy nagy sort a hentes boltja előtt, és nem hagyhattam ki az alkalmat. Beálltam a sorba húsért.

Erre a Kapitalizmus: Mit jelent az, hogy "sor"?

Mire a Kommunizmus: Mit jelent az, hogy "hús"?

"saját levében" írta...

Nem vagyok öreg, de annyira már igen, hogy ezt értsem! Anno Lengyelországban is láttam a húsos sort, megrendítő volt.

Grenadine írta...

én is arra a következtetésre jutottam, hogy sose kéne semmi különöset főzni, és akkor ünnepekkor oda lennének a fogyasztók ha az ember eléjük lök valami nagyobb truvájt